Hétköznapok

Ébred a reggel,
Érzem az új nap ritmusát.
Balra az ajtó,
Jobbra az ágyam visszaránt
A valóság és félálom közt oly sok a gondolat
De megcsörren az ébresztő s megoldja a gondomat.
Ami szép az úgyis marad
Csak attól függ, hogyan látod magad.
Megszokottá váló hétköznapok
A kulcs az egészben én volnék
Hisz én döntöm el, hogy mit akarok
A fekete fehérbe színeket vinnék.
Van, hogy úgy érzem
Az élet egy röpke pillanat
Néha megállok, de látom mindenki szalad
De minden új nap rejtegethet végtelen csodát
Észrevenni nehéz őket, ha követed a szabályt.
Ne nézd, hogy mit tesz más
Állj ki a sorból és láss!
Megszokottá váló hétköznapok
A kulcs az egészben én volnék
Hisz én döntöm el, hogy mit akarok
A fekete fehérbe színeket vinnék.
Ne hagyd, hogy azzá válj mit mindenki vár tőled,
Ne hagyd, hogy elvegyenek minden darabot belőled
Találd meg önmagadban azt, ki te lehetnél
Ne éld más életet, élj úgy ahogy te szeretnél!
Megszokottá váló hétköznapok
A kulcs az egészben én volnék
Hisz én döntöm el, hogy mit akarok
A fekete fehérbe színeket vinnék.